A mezei pockok jelenlegi gradációja jelentős károsítóhelyzetet teremt, ami ellen a védekezési kötelezettség ‒ a növényvédelmi hatóság útmutatása alapján ‒ valamennyi földhasználó közös érdeke és feladata. Jóllehet, a véralvadásgátló szeres készítménnyel végzett teljes felületkezelés nagy területen egyszerűbb kijuttatási mód lehetne, a súlyos humán és környezeti károk kockázatát azonban mindenképpen figyelembe kell venni.
Jelenleg a Pocok Tox MAX és a Rodent Stop rágcsálóirtó szerek rendelkeznek szükséghelyzeti engedéllyel a mezei pocok gradáció megállítása és az ebből eredő gazdasági károk csökkentése céljából. A készítmények országszerte, de kizárólag járatkezeléssel kijuttatva alkalmazhatóak a szántóföldi és kertészeti kultúrákban, gyepterületeken és ruderáliákon.
Amennyiben a klórfacinon (véralvadásgátló) tartalmú készítmény nemcsak a mezei pockok lakott járataiba, hanem külső területekre is kerülne, annak környezetében számolni kell minden más ‒ kisemlős, sőt a magevő madarak ‒ pusztulásával is. A látványos mérgezési eseteken felül a teljes felületkezelés globális következményeket is vonhat maga után, továbbá az emberi egészségre is veszélyes, ugyanis lenyelve, bőrrel érintkezve és belélegezve egyaránt végzetes hatással járhat. Ezen magas kockázati tényezőkre való tekintettel a váralvadásgátló szerrel végzett teljes felületkezelést a hatóság nem engedélyezi.
Alapelv, hogy az ún. nem-cél gerincesek csalétek felvételét – legyenek akár magevők vagy mindenevők –, valamint a ragadozók esetében a mérgezett pockok elfogyasztásának esélyét csökkenteni kell. Ez csak szigorú kockázatcsökkentő intézkedésekkel érhető el, melyek lényeges kritériuma, hogy a készítmény ‒ meghatározott dózisban ‒ kizárólag a rágcsálók járataiba kerüljön, amit a pocoktetemek összegyűjtése, megsemmisítése, a kiömlött csalétek eltávolítása, valamint folyamatos vadriasztás kell, hogy kiegészítsen.
Kapcsolódó jogszabályok:
- Az Európai Parlament és a Tanács a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK rendelet 28. cikk (1) bekezdése
- A 1107/2009/EK rendelet 53. cikke
