Az év eleje sokak számára az újrakezdés időszaka: ilyenkor indulnak újra a szűrővizsgálatok, az életmódváltó fogadalmak és az egészségügyi célkitűzések. A nemzetközi szakirodalom azonban arra figyelmeztet, hogy van egy terület, amely még ekkor is háttérben marad: az inkontinencia. A hólyagtartási nehézségekkel élők 60–80 %-a továbbra sem fordul orvoshoz, noha rendszeresen tapasztal tüneteket.
A PubMed-en elérhető epidemiológiai összegzések szerint az érintettek mindössze 28–40 %-a beszél a problémáról szakemberrel, így a valós esetszám jóval magasabb lehet, mint amit a klinikai statisztikák mutatnak. A jelenség különösen szembetűnő januárban, amikor az egészség fókuszba kerül – kivéve ezt az egy területet.
Miért marad rejtve az inkontinencia?
A szakmai szervezetek – köztük a Magyar Kontinencia Társaság – évek óta hangsúlyozzák, hogy az inkontinencia gyakori, mégis aluljelentett állapot. A háttérben több, egymást erősítő tényező áll:
- szégyenérzet és társadalmi stigma, ami miatt sokan nem mernek beszélni róla
- tévhit, hogy „ez az öregedés természetes része”
- információhiány, ami miatt az érintettek nem tudják, hogy a tünetek kezelhetők
- év eleji halogatás, amikor a nehezebben kimondható problémák háttérbe szorulnak
A Nemzetközi Kontinencia Társaság (ICS) szerint a stigmatizáció az egyik legnagyobb akadály a segítségkérésben, és világszerte több százmillió ember él úgy a tünetekkel, hogy azok fokozatosan rontják az életminőséget, a társas kapcsolatokat és a mindennapi aktivitást.
Magyarországon is több százezren érintettek – mégis sokan csendben maradnak
Hazai becslések szerint több mint 650 000 ember él inkontinenciával, de jelentős részük nem jut el kivizsgálásra. Az Egészségkalauz adatai alapján a tünetekkel élők többsége nem beszél róla sem a háziorvosának, sem a családtagjainak.
Ez azt jelenti, hogy az év eleji egészségügyi újratervezésből éppen az egyik leggyakoribb, mégis leginkább elhallgatott probléma marad ki.
Mit él át egy érintett januárban?
A szakértők szerint a január különösen érzékeny időszak. Sok érintett ilyenkor szembesül azzal, hogy:
- a tünetek nem múltak el az ünnepek alatt
- a mindennapi rutin visszaállásával újra előtérbe kerülnek a nehézségek
- a fogadalmak ellenére nehéz beszélni a problémáról
- a kivizsgálás gondolata szorongást vált ki
A halogatás így könnyen ördögi körré válik: minél tovább vár valaki, annál nehezebb segítséget kérnie.
Szakértői perspektíva: a beszélgetés az első lépés
Ponyi Viktor, a PelenkaExpressz alapítója szerint az év eleje ideális alkalom lenne a változtatásra, ha az érintettek nem maradnának egyedül a kérdéseikkel.
„Az inkontinencia nem egy apró kellemetlenség, hanem egy kezelhető egészségügyi állapot. Januárban sokan újratervezik az életmódjukat, mégis éppen az ilyen nehezen kimondható tüneteket söprik a szőnyeg alá. Fontos, hogy az érintettek merjenek beszélni róla, mert a megfelelő információ, szakmai segítség és korszerű termékek valódi életminőség-javulást hozhatnak” – hívja fel a figyelmet a problémára Ponyi Viktor.
Mit tehetünk év elején? – A szakértők ajánlásai
- rövid önellenőrzés: a tünetek rendszerességének és erősségének megfigyelése
- időpontfoglalás szűrővizsgálatra, ha a tünetek tartósan fennállnak
- megbízható információforrások keresése
- személyre szabott inkontinencia-termékek használata, amelyek növelik a biztonságérzetet
- családi kommunikáció, hogy ne alakuljon ki elszigeteltség
Letölthető fotók
Érintettek mindössze 28–40 %-a beszél a problémáról szakemberrel, így a valós esetszám jóval magasabb lehet.
A Nemzetközi Kontinencia Társaság (ICS) szerint a stigmatizáció az egyik legnagyobb akadály a segítségkérésben, és világszerte több százmillió ember él úgy a tünetekkel, hogy azok fokozatosan rontják az életminőséget, a társas kapcsolatokat és a mindennapi aktivitást.
