Jelentős eredményeket ért el a magyar peregrinusok 17. századi héber nyelvű köszöntőversei feldolgozására vállalkozó kutatás – erről tanúskodik Koltai Kornélia 2023-as tanulmánya is, melyet a neves Judaica folyóiratban publikált. Az alábbiakban a szerző beszámolóját olvashatják a publikálást megelőző kutatásról és a publikációjában foglaltakról.
Hazai és határon túli magyar, illetve európai (és amerikai) egyetemi könyvtárak, levéltárak mélyein már több évszázada hevertek feldolgozatlanul olyan héber nyelvű üdvözlőversek (carmina gratulatoria), amelyeket magyar protestáns peregrinusok (külföldi egyetemeken tanuló, esetünkben teológushallgatók) írtak a 17. században. Tudományos attitűddel, pláne módszeres tudományos feldolgozási igénnyel az elmúlt évekig nem közelítettek e héber nyelvű 17. századi hungaricához. Ferenc Postma (Amsterdam) és Zsengellér József (akkor még KRE HTK) kezdett el először foglalkozni a költeményekkel, de világos volt, hogy ezt a hatalmas munkát egy erre szakosodott kutatócsoport kell, hogy elvégezze. 2017-ben összeállt a kutatócsoport (Zsengellér József, Biró Tamás, Götz Andrea, Juhász Szandra, Koltai Kornélia), és „Magyar peregrinusok héber köszöntőversei a 17. században” címen sikeres NKFIH-pályázatot nyújtott be (K-125486/K142453), majd nagy erőkkel neki is látott a munkának.
A kutatócsoport – egyebek mellett – új héber versek felkutatását, az üdvözlőversek átírását, megfejtését, lefordítását és nyelvi-irodalmi elemzését tűzte ki célul. A kutatás évei alatt azonban nem várt – nyelvi, tartalmi és poétikai – kihívásokkal kellett szembesülnöm: a 17. századi héber carmenek megfejtése rengeteg fejtörést és álmatlan éjszakát okozott.
Néha egy-egy vers szinte már megfejthetetlen feladványnak is bizonyult. (A kutatást záró konferencia anyaga 2023-ban, Koltai Kornélia és Zsengellér József szerkesztésében, שיר פשוש ומחולק Héber üdvözlőversek és a peregrináció címen önálló kötetben jelent meg).
Az Utrechti Egyetemen az 1650-es évek elején íródott héber versek más szempontból is kihívást jelentettek. Az már a versek szerzőinek és címzettjeinek névsorából is nyilvánvalóvá vált, hogy egy központi egy központi figura, Komáromi Csipkés György köré csoportosultak a héber versírói ambícióval fellépő magyar ifjak. A tehetséges teológushallgató részvételével zajló tudományos események (disputációk, egyetemi kinevezési székfoglaló beszéd) szolgáltatták az apropót ahhoz, hogy minél több diák tollat ragadjon és héberül alkosson. Komáromi elévülhetetlen érdemeket szerzett a hebraisztika területén, hallgatótársai viszont nála akartak érdemeket szerezni azzal, hogy héberül gratuláltak a jeles események alkalmából. A tudós ifjú megmozgatta a társaságot!
Mai fogalmak szerint véleményvezér lehetett, egy olyan influenszer, akinek az Instagram-fiókját érdemes volt bekövetni, előnyt jelentett kapcsolatban állni vele. Négy héber verset is írtak neki – három év leforgása alatt – gratuláció céljából a társak (és még egyet a tanára, Johannes Leusden is!) – ami páratlan a korpuszban. Szathmári Ötvös István, Somosi Petkó János és Alistáli Farkas Jakab neve alighanem régen a feledés homályába veszett volna, a versek megírásával egyidejűleg azonban a keresztény hebraisták történetébe is beírták magukat.
A vonatkozó publikáció Alistáli Farkas Jakab 1652-es versének fordítását, értelmezését, elemzését tartalmazza. Ez a vers (is) első olvasásra eléggé érthetetlennek tűnik. Grammatikátlan szerkesztésekből, hibás nyelvtani alakokból, egymás mellé helyezett szavak sorozatából áll, amelyek szervetlenül, szintaktikai kapcsolódás nélkül, felsorolásszerűen (ámde nem felsorolás-értelemben) építik fel a verset. A héber költemény stílusa, lüktetése, expresszív ereje, hangulata azonban magával ragadó. A szerző számára a nyelvtani szabályok betartásánál (ha egyáltalán elsajátította a héber alaktani, szintaktikai szabályokat) nyilvánvalóan fontosabbnak bizonyult a kreativitás, a szuverén alkotói tevékenység. A homály pedig, valamint a kétütemű felező 8-asok, 9-esek megszakításos metszetei révén a szaggatottság, töredezettség mintha már műfaji-stiláris kellék volna.
A többi, Komárominak címzett verssel együtt ezt a carment is minimalizmus és szaggatott megformáltság jellemzi, amely nagyon távol esett a korabeli kurrens trendektől, a burjánzó és díszített irálytól.
Ezek az alkotások szembementek a külvilág elvárásaival, és csoportképző jelleggel rendelkeztek (ezért is adtam az „Utrechti kör” elnevezést a szerzőiknek). Nehéz azonban pontosan meghatározni, hogy az erős szubjektivitással, érzelmi töltettel és kifejezőerővel bíró versek megformálásában mekkora szerep jutott a tudatosságnak. Talán nem tévedek nagyot, ha e stílusdivat kialakításában és művelésében a fiatalemberek foghíjas nyelvtudását, valamint ifjúkori virtuskodó önbizalmukat, szenvedélyességüket teszem felelőssé, amely nem törődött a grammatikával. Azzal viszont nagyon is, hogy felülmúlják társukat a „költői versenyben”, úgy, hogy közben azért utánozták is egymás stílusát – a divathullám meglovagolása pedig már nagyon is tudatos lépésként könyvelhető el. Bármi legyen is a motiváció, az „Utrechti kör” szerzői olyan stílust teremtettek, amely megelőzte és megelőlegezte az expresszionista versek korát, így Alistáli verse is (héber nyelvű) pre-expresszionista alkotásnak tekinthető.
Jelen verselemzés (szövegközléssel együtt) a judaisztikai-hebraisztikai szakterületen elismert Judaica. Neue digitale Folge (JNDF) című folyóiratban került publikálásra. Az elfogadást hosszú folyamat előzte meg, és a szerkesztés is sok időt vett igénybe. A publikálási feltételek tehát megegyeztek bármely Q1-es folyóirat elfogadási, szerkesztési procedúrájával. A nagy presztízsű JNDF online folyóirat (judaica.ch) a 74 évig nyomtatott formában megjelenő Judaica. Beiträge zum Verstehen des Judentums jogutódja, a digitális platformra történő áthelyezéssel a szerkesztőbizottság a kor megváltozott igényeinek kívánt eleget tenni, és egyúttal azt is demonstrálta, hogy lépést tartanak a kor kihívásaival: a klímavédelmi szempontokkal, a megváltozott kutatói, olvasói szokásokkal.
A JNDF-beli angol nyelvű publikáció remélhetőleg azok számára is elviszi egy 17. századi magyar alkotó progresszív stílusú héber versének a hírét, akik a magyar peregrinusok carmina gratulatoria-korpuszáról a nemzetközi judaisztikai tudományos világban még nem hallottak.
Forrás: Eötvös Loránd Tudományegyetem
