A Homokhátság szárazodása miatt egyre sürgetőbb a kérdés, mennyi fára van szüksége a Kiskunságnak. Egy magyar kutatás szerint a fák és cserjék az aszály idején a gyepek ellenálló képességét is növelik, ám a nagy kiterjedésű faültetvények kiszáríthatják a mélyebb talajrétegeket és csökkenthetik a biodiverzitást. A megoldás a mozaikos táj lehet.
Sajtóközlemények: homokhátság
Kiskunhalas környéki civilszervezetek online petíciót indítottak a tervezett palagáz-kitermelési beruházások felfüggesztéséért. Az országos moratórium a nem-hagyományos szénhidrogének kitermelését és feltárását állítaná le. A tervezett több mint 100 kút súlyos környezeti és egészségügyi kockázatokat jelenthet, különösen a vízhiánnyal küzdő Homokhátságon.
A homoki fásítás nem minden esetben javítja a táj vízháztartását, sőt, a zárt erdők a száraz homokhátságokon akár ronthatják is azt. A kutatók szerint a megoldás a táj adottságaihoz igazodó tájhasználat, ahol a száraz területeken a nyílt gyepek terjedése, míg a vízjárta ártereken az erdők növekedése lehet előnyös.
Magyar ökológusok két évtized alatt vizsgálták a Homokhátság természetes gyepeinek változását, és aggasztó eredményre jutottak: a klímaváltozás hatására melegkedvelő, inváziós növényfajok szoríthatják ki a helyi, értékes fajokat.